Lenne inkább zavargás
Guns N' Roses-koncert, Budapest Sportaréna
2006. június 1., csütörtök 7:52
Többórás késéssel állt a színpadra szerda este Budapesten a Guns N' Roses, jelentős mértékű hisztit generálva a türelmetlenebb nézők körében. Akik kivárták a röpke három órát, cserébe kissé összeszedetlenül eljátszott slágereket és pár langyos új szerzeményt kaptak, illetve 1 db erős ráadásszámot.
Nem rabolom a drága idejüket: bár valamennyire reménykedtem benne, hogy egy feltámadófélben lévő legendát fogok látni, szerda este csak egy egykor volt világsztár kissé enervált parádézására futotta, akinek senki nem szólt, hogy éppen ideje lenne kicsit visszavenni az arcából. Ha már a Guns N' Roses nevű zenekar (projekt? egyszemélyes lázálom?) pont annyi ideje agonizál, mint amennyit normálisan létezett, és több mint tíz éve szinte semmit nem tett le az asztalra.
 Kattintson a képekért!
Félreértés ne essék, a Guns valaha nagy kedvencem volt, bár érdekes módon magukról a tagokról már akkor sem gondoltam túl sokat, ehhez képest Slashék a Velvet Revolverrel valami egészen vállalható és szimpatikus dolgot csináltak, Axl Rose meg itt maradt a névvel és valami ködös elképzeléssel a világról és az ő szerepéről benne. (Annak, aki lemaradt: az énekes mögül a kilencvenes évek közepén kivált szinte a teljes zenekar, Dizzy Reed billentyűs maradt csak, de ő már nem volt eredeti tag.)
Lenne inkább zavargás
Ebbe az elképzelésbe például simán belefér tizenvalahányezer ember többórás várakoztatása, miközben masszíroztatja magát az öltözőben (ezalatt több száz csalódott néző rohamozza a pénztárakat a jegye árát visszakövetelve, a szervezők meg kínjukban kamuznak valamit a technikai problémákról). Rövid körkérdésünk alapján a többség valami olyasmire gondol, hogy a) belőtte magát és "totál kész van", b) most élesztik újra, miközben az ideges turnémenedzser a hányást törölgeti a szájáról, c) a mániás depressziója miatt nem tud/akar kijönni, d) nincsenek is itt, a rendezők most próbálnak keríteni pár zenészt, akik legalább a híresebb Guns-számokat el tudják játszani.
Fél tizenkettő felé már arra gondolunk, koncert helyett lehetne inkább itt is valami hatalmas balhé, mint 2002-ben Vancouverben és Philadelphiában, ahol az elmaradt fellépések miatt felgyűlt feszültséget a rajongók zavargással vezették le, legalább történne valami. Közben a biztonságiak a sok állástól elájulgató embereket hordják ki az oldalsó ajtón, mint az április 4-ei iskolai ünnepségeken annó.
Hegesztőkesztyűben
Aztán háromnegyed tizenkettőkor mégis elkezdődik a koncert, Welcome to the Jungle, rikácsolja Axl Rose, és elég jól meg is szólal a dolog, de mégis: valami nem stimmel. Csak később rakom össze, az a baj, hogy összeszedetlen a produkció, a számokban semmi feszesség, az egész sokszor csak valami szétfolyós massza, pedig a rock and roll feszesség nékül, hát az olyan, mint például hegesztőkesztyűben tudják mit csinálni. Gilby Clarke, az egyik régi gitáros játszott egy-két Guns-számot nemrég budapesti koncertjén, na az rendben volt, mint ahogy tavaly a Velvet Revolver is. Ez most nincs rendben.
 Kattintson a képekért!
A koncert szerkezete is teljesen koncepciótlan, hosszú üresjáratok vannak, csönd, a három gitáros sehova sem vezető, több perces szólókat nyom (egyáltalán mi a francnak van három gitáros, a basszussal együtt négy?). A második ilyen szóló közben szemünk láttára fordult sarkon és indult haza egy néző, kurvaanyázva, ilyet sem láttunk még koncerten. Axl Rose azért rutinból le-föl szaladgál, bemutatja a védjegyévé vált tekergőzést, ráhajol a mikrofonra, egyszer-kétszer még kommunikálni is próbál a közönséggel.
Tahó vagy pojáca
Természetesen előkerül a legtöbb sláger a Live and Let Die-tól a Sweet Child O'Mine-on keresztül a November Rainig, van Don't Cry egy szál gitáron végigszólózva, és a közönség hálás is minden ismerős akkordmenetért (bosszantó módon a legnagyobb sikere a You Could Be Mine-nak van), egyébként én is, hiszen a régi, pláne a dupla album előtti számok egyszerűen jók, minek is tagadni. Az új szerzemények viszont totálisan semmitmondóak, a négy dalból egy fél taktust sem sikerült megjegyeznem, csak azt, hogy olyanok, mint a Use Your Illusion gyengébb pillanatai, mindegyik ugyanúgy értékén túl feldíszítve. Ilyenekre felesleges volt elkölteni 13 millió dollárt, ennyi ugyanis a legendásan régóta készülő Chinese Democracy című lemez számlája eddig.
De hogy valami jót is mondjak: az utolsó szám, a Paradise City viszont húzós, feszes, olyan, amilyennek lennie kell. Innen kellett volna indítani az egészet, és akkor ugyanezeken a hasábokon lelkendeznék Önöknek, hiába egy orbitálisan nagy tahó ésvagy pojáca ez az Axl Rose. Akkor azt mondanám, mekkora király arc, hogy ennyi idő elteltével is ezreket képes rávenni, hogy órákig üljenek egy bádoghangárban rá várva.
Botrány a Guns N' Roses-koncerten
2006. május 31., szerda 23:45
Szerdán este fél 12-kor még semmi hír nem volt arról, hogy megtartják-e a budapesti Guns N' Roses-koncertet. Az amerikai zenekar háromnegyed 12-ig váratta a közönséget.
A Guns N' Roses zenekarra majdnem teltház várt a Papp László Budapest Sportarénában. A koncert elvileg kilenckor kezdődött volna, de úgy tudjuk, hogy kilenc felé a zenészek még csak a repülőtérre érkeztek meg.
Tíz óra tájban egy technikus műszaki problémákra hivatkozva kis türelmet kért a közönségtől. A várakozó emberek azonban egyre türelmetlenebbek voltak, mivel másfél órával később se történt semmi.
Egyre többen indultak haza, sőt a pénztáraknál százak követelték vissza az átlagosan 10 ezer forintos jegyük árát. A szervezők visszafizették a pénzt.
Információink szerint Axl Rose nem vett vissza a sztárallűrjeiből, például azt kérte, hogy az őt szállító autótól az öltözőig vezető folyosón egyetlen emberrel se kelljen összefutnia.
Beépített embereinktől azt a hírt kaptuk negyed 12-kor, hogy Axl Rose bent fekszik, és masszírozzák a hátát. Eközben kint a büfések az utolsó söröshordókat verték már csapra.
A Guns N' Roses-koncert végül háromnegyed 12 után mégis elkezdődött.
Egyhatod Guns N' Roses és egy csajozós basszgitáros
Gilby Clarke, A38
2006. április 25., kedd 23:47
Budapesten lépett fel Gilby Clarke egykori Guns N' Roses-tag, aki ugyan nem szerepelt a klasszikus felállásban, de a zenekar 1991-93-as, több mint kétéves gigaturnéján már majdnem végig ő játszott. Stadionrock egy hajó belsejében.
Azért az vicces, hogy újra megjárja Magyarországot a Guns N' Rosesnak az a felállása, ami '92-ben a Népstadion-beli legendás kocertet adta, igaz, hogy három részletben: tavaly nyáron a Velvet Revolver csalt nosztalgikus könnyeket a szemünkbe (ebben Slash, Matt Sorum és Duff McKagan játszik, bár Slashről most az a legfrissebb pletyka, hogy kilépett a Velvet Revolverből, ugyanis valaki látta, hogy kipakolta a cuccait a próbahelyükről), május 31-én, ha minden jól megy, jön maga a Guns N' Roses, amiben már csak Axl Rose és Dizzy Reed van a régiek közül, és most hétfőn szép csöndben föllépett Gilby Clarke is az A38-on. Gilby a huszonnyolc hónapos Use Your Illusion-turné közben, 1991 novemberében szállt be a Guns N' Rosesba, miután Izzy Stradlin egyszer csak fogta magát, és kilépett, így a budapesti koncerten már ő játszott. Aztán maradt még három évig a zenekarban, a Spaghetti Incident-en is ő gitározik.
 Kattintson a képekért! Gilby játszott a Slash's Snakepittel, meg az újra összeállt, tényleg legendás MC5-val is, sőt most egy - bizarr? érdekes? - projektben is benne van: a Metallica volt basszusgitárosával, Jason Newsteaddel és Tommy Lee Mötley Crüe-dobossal létrehozták a fantáziadús nevű Supernova zenekar, ami most énekest keres, aztán album, turné, ésatöbbi. De addig is saját zenekarával turnézik, most például Budapesten járt.
Rocksztárkodás és csajozás
A Zöld Pardonba hétfőn este a majdnem ingyenes Bikini-koncertre tódul a nép, azok, akiknek a százforintos belépő is sok, a hídról nézik a koncertet, a bejáratnál sorok várnak a motozásra, úgyhogy leteszünk a szabad ég alatt elfogyasztani szándékozott sörről, és inkább lesétálunk a hajóhoz, ahol olyan fél-háromnegyed ház gyűlt össze a koncertre. Gilby elvileg kilenckor kezdene, de azért biztos, ami biztos, rockandroll-sztárként viselkedik, egy órán keresztül várakoztatja a közönséget, az utolsó tíz percben a technikusa baszkurálja a gitárokat, komótosan ellenőrizgeti őket (igen, szól az összes), csak hogy ezzel is hergelje a közönséget. De hát ez a játék része, és persze be is jön, csak néhány sokat látott alak türelmetlenkedik ésvagy panaszkodik álmosságra. Persze az is igaz, hogy ez a korosztály van többségben.
Igazából nem tudtuk, mit várjunk, de meglepetés, hogy Clarke dob-basszus-gitár felállásban játszik (természetesen az éneklés mellett ő gitározik), úgy tűnik, ez most megint kezd divatba jönni, de a három hangszer is úgy megszólal, hogy nem értjük, minek vannak más zenekarokban ennél többen. Több számot, főleg a feldolgozásokat a basszusgitáros énekli, akit Clarke többször is bemutat, de sajnos egyszer sem értjük rendesen a nevét. Ő, annak ellenére, hogy divatkérdésekben láthatólag John Frusciantét tekinti példaképének, folyamatosan, szemérmetlenül csajozik a színpadról, egyszer meg is mutatja, pontosan melyik lányra szeretne egy kicsivel több fényt kérni.
Igazi magyar francia bulldog
 Kattintson keményen! Clarke saját számai is rendben vannak, de a közönség akkor indul be igazán, amikor elkezdik játszani a Knockin' on Heaven's Door-t, ráadásul egy az egyben a GNR-verziót, hiába, ide mindenki azért jött, mert Gilby egy ideig a Guns tagja volt, ezt kár tagadni. Előtte még azért elmondja, hogy a kutyája Budapesten született ("Pedig francia bulldog, nem is értem"), a basszgitáros persze siet közbevetni, hogy "Igazi magyar, nagyon rossz természete van."
A közönség a feldolgozásokért a leghálásabb, játszanak a Slash's Snakepittől, a Rolling Stonestól a Wild Horses-t, a Gunstól a Sweet Child O'Mine-t (itt a hajó elkezd lengeni), a With a Little Help from My Friends-et Beatles-verzióban, a ráadásban pedig előkerül a Used to Love Her, az egyik kedvencünk a Guns N' Roses dupla album előtti korszakából. Gilby saját számai is ezt a korszakot idézik különben, és kicsit sajnáljuk, hogy a koncert be lett szorítva a sóderszállító hajó gyomrába, bár a hangzásra és a körülményekre nem lehet panasz, de ez nem illik ide, pláne ilyen jó időben. Ez stadionrock, vagy ha nem is stadionba, de szabadtérre való, sőt simán beférne valamikor Sziget-nagyszínpadra is, ha nem főzenekarnak, hát az elé. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
